„Sarokba szorított patkányok!” – így fakadt ki az ukrán újoncokra egy toborzó

Nyitókép: Narciso Contreras / AFP

Artem minden reggel munkába indul otthonából, valahol Ukrajna háború sújtotta keleti részén, mint az ország rettegett toborzótisztjeinek egyike – kezdi tudósítását a The Telegraph. 

„Néha olyan, mintha sarokba szorított patkányokkal foglalkoznánk” – mondta Artem, miközben elmagyarázta, hogyan kényszeríti célpontjait furgonokba, majd toborzóközpontokba. 

Ukrajna hadserege súlyos létszámhiánnyal küzd, miközben az orosz hadsereg a háború kezdete óta a legnagyobb ütemben halad előre.

Az ország túlélése attól függ, hogy Artem csapata milyen gyorsan tud elég embert a frontvonalra küldeni. Artem, aki kérte, hogy valódi nevét és szülővárosát ne hozzák nyilvánosságra, a Területi Toborzó és Szociális Támogató Központ (TCC) munkatársa – ezt sem barátainak, sem családjának nem mondaná el.

A vészhelyzeti toborzás macska-egér játékká vált, ahol az online csoportokban terjedő bejegyzések figyelmeztetik a katonai szolgálatot elkerülni próbáló férfiakat.

A The Telegraph beszámol arról, hogy Artem és társai naponta tartanak eligazítást, majd szétosztják egymás között a város különböző területeit. Néhányan katonai ellenőrzőpontokon állomásoznak a város be- és kijáratainál, míg mások az utcákon járőröznek, és minden férfit megállítanak, akivel találkoznak. „Egyes csoportok járművel járják a várost, állandó keresési üzemmódban” – nyilatkozta Artem.

Artem elismerte, hogy célokat kell teljesíteniük, és hozzátette: „az alacsony létszám miatt most már szinte mindenkit ellenőrzünk”.

Korábban megengedték nekik, hogy hazamenjenek csomagolni, de az utóbbi időben sokan eltűntek, és nem jelentkeztek vissza. „Néha a telefonjaikat is el kell vennünk, attól függően, hogy milyen a helyzet” – mondta Artem. 

Artem, aki másfél éve dolgozik a TCC-nél, azt mondta, hogy eleinte együttérzést érzett célpontjai iránt, de idővel ez elmúlt. „Megtanultam kontrollálni az érzelmeimet a munka során. Ez már csak egy munka számomra” – mondta, hozzátéve, hogy „mindig van egy érvem: vagy ők, vagy én”. 

Artem úgy véli, jobb a TCC-nek dolgozni, mint elrejtőzni előle, de munkája súlyos dilemmákat vet fel egy háború árnyékában, amely az emberek legmélyebb félelmeit hozza felszínre.

Erőszakos videó a sorozásról: